A cicáknak sok törődés,szeretet kell!Megvásárlásuk után kell egy kis idő míg megszoknak,megszeretnek minket.Az első napokban fontos,hogy sokat legyünk vele!!Adjunk neki kézből is ennivalót,így könnyebben megszeret minket!Sose hanyagoljuk el őket!!!

Fajták:

Sziámi:

"Az embernek azért van szüksége macskára, hogy félelem nélkül simogathasson egy ragadozót" - mondta egyszer Léonor Fini, a franciák legnagyobb macskaszakértője. Úgy tetszik, a sziámi macskákkal kapcsolatban kétszeresen is igaz ez a megállapítás: vonzó, egzotikus, elragadó lény valamennyi. Amikor lapulnak, képzelt vagy valódi áldozatuk után futnak, faágakra kúsznak vagy egyszerűen csak a tűző napon süttetik magukat, a sziámi macskák azzá válnak, amik: valódi, kicsinyített ragadozókká, ám szemükben a gazda iránti odaadó szeretet fénylik...

A sziámit egyesek mutációnak tartják, mások úgy vélik, hogy a nyugat-afrikai aranymacska (Profelis temmicki) leszármazottja. Minden-esetre Dél-Ázsia buddhista templomaiban ma is ott él szabadon a burma macskával egyetemben.

A kérdés inkább az, hogy került Keletről - Európába? Nos, ha igaz, Sir Owen Gould, az V. Rama sziámi király mellett szolgálatot teljesítő brit nagykövet figyelt fel ezekre a macskákra 1884-ben. Hazavitt két csokoládészínű példányt Angliába, és egyik leszármazottjuk az 1888-as londoni macskakiállításon "A legszebb macska" címet nyerte el. Mozgékony, eleven, kíváncsi természetű állat, meglehetősen kényes és igényes. Alkalmazkodóképessége viszont egészen rendkívüli. Legvonzóbb tulajdonsága a gazdája iránti - néha túlzott! - szeretet. A gondoskodást, törődést, kedveskedést túlfűtött ragaszkodással honorálja.

1. Fókaszínű sziámi. Szőrzete igen rövid, finom tapintású, meleg krémszínű, hátulsó részén enyhén sötétbe hajló, a gyomor és a mellkas tájékán világosabb. A szőrvégek mély fókabarnák.

2. Csokoládészínű sziámi. Elefántcsontszínű test, a szőrvégek meleg kakaó-, az orr és a mancsok fahéjszínűek. Szemei sötétkékek. Az erőteljes farokgyűrűzöttség hiba.

Angol elnevezés: siamese
Német elnevezés: Siamkatze
Francia elnevezés: siamois

 Perzsa:

Körülbelül 500 esztendeje ismerik a hosszú szőrű macskákat, eredetük azonban homályba vész. Eredetileg két típusuk létezett: a Perzsiában (ma: Irán) kialakult perzsa macska és a Törökországból származó angóra. Az is valószínű, hogy mindkét típus őshazája Oroszország volt, és kereskedők vitték magukkal őket a macskatenyésztés fellegvárába, Angliába. Mindenesetre sokáig hol perzsa, hol angóramacskának nevezték ezeket a bozontos szépségeket. 

Napjainkban, Európában általában perzsa, Amerikában hosszú szőrű macskának hívják őket. Nem minden hosszú szőrű macska perzsa! Sajátos fej- és testfelépítés jellemzi a perzsákat: masszív, gömbölyű fej; nagy és kerek szem; kis, lekerekített fül; rövid, széles, tompa orr; vastag szőrzet, hosszú, finomtapintású szálakkal; rövid, zömök test; kurta lábak; tömött, dús farok. Pazar megjelenésű cicák, jelenleg mintegy 30 színváltozatuk létezik.

Hozzávetőleg a XVII. század közepén alakulhatott ki. Zömök, masszív testű állat. Feje széles és gömbölyű, szeme rézszínű. 

Szőrzete mély melegvörös (legalábbis a standard - vagyis a "fajtaszabvány" - előírása szerint, amely az "ideális" macskát írja le a tenyésztők számára, de egyelőre még kevés az ilyen "ideális színű" példány), élénken, határozottan elütő rajzolatokkal. Fölöttébb játékos, kedves cica.

Az egyik legrégebbi hosszú szőrű fajta; hozzávetőleg 300 éve létezik, ám csupán az 1800-as évek végén vált igazán népszerűvé.

Három változata van: a narancssárga, a kék és a fele-más szemű. (Ez utóbbi a kék szeme oldalán levő fülére rendszerint nem hall.) 

Teste zömök, feje széles és gömbölyű. Szőrzete puha, selymes, tömött. Színe tiszta fehér, mindenféle folt vagy árnyalat nélkül. Tanulékony, pajkos, szép állat.

Régi, természetes, azaz nem tenyésztett fajta. Eléggé ritka, mert nem könnyű tenyésztői feladat a "tökéletes" - azaz rozsdás árnyalat és fehér szőrszálak nélküli - fekete színt kialakítani. Eredete homályos, bár Európában már a XVI. század végén előfordultak teljesen fekete, hosszú szőrű példányok. Kiállításon először Angliában, 1871-ben mutatták be önálló fajtaként. 

Kezdetben egyébként inkább az angóramacskához hasonlított; hosszú arcorri része és nagy füle volt. A tervszerű, gondos tenyésztés eredményeként ezek a jegyek ma már szinte teljesen eltűntek, s az eszményi kiállítási példányokat a tömzsi arcorri rész, a kicsiny fül és a mélyfekete szín jellemzi. Teste zömök, masszív, de ennek ellenére egyáltalán nem tűnik nehézkesnek. Feje széles és gömbölyű, szeme réz-, illetve sötét narancsszínű. Elfogulatlan tulajdonosai szerint értelmes, kedves, de kissé szeszélyes, kényeskedő cica.

Kámea perzsa. Sokan a legszebb hosszú szőrű macskának tartják ezt a selymes, puha bundájú cicát, és valóban különleges meg-jelenésű, elegáns állat. A kontrasztok jellemzik. Aljszőrzete egy-színű (fehér vagy krém), szőrvégei pedig elütően sötétek (vörösek vagy krémszínűek). Hasonlít a csincsillához. Nem túlságosan régen, az 1950-es évek végén alakították ki ezüst-, valamint vörös és krémszínű perzsák keresztezése révén. Hamarosan a színek egész skáláját sikerült előállítani: vörös-füst, árnyalt, gyöngyház, krém-füst; kék-krém és teknőcszínű változatok jelentek meg és arattak megérdemelt sikert a kiállításokon.

Mint minden perzsa macska, a kámea sem kedveli a nagy meleget, szívesen húzódik hűvös sarkokba, különböző bútorok alá. Nyugodt, kiegyensúlyozott, kellemes természetű, "társaságkedvelő" teremtés, akárcsak a többi hosszú szőrű macska. Teste zömök, de korántsem nehézkes. Feje széles, gömbölyű; orra pisze. Szeme nagy, kerek, narancssárga vagy rézszínű. Dús szőrzetű farka rövid.

Neve a csincsillát, ezt az Andokban élő kis termetű rágcsálót, no meg a csincsillanyulat juttatja az ember eszébe, habár természetesen semmi közük sincs egymáshoz. Mind a mai napig nem sikerült tisztázni, miért kapta éppen ezt az elnevezést... Az egyik legelragadóbb hosszú szőrű fajta, amely szépségversenyeken gyakran nyeri el "A Kiállítás Legszebb Macskája" címet. 

Szépsége színének tisztaságában és a fülén található, felálló fehér bojtban rejlik. Aljszőrzete fehér, minden egyes szőrszál vége fekete, ezáltal egyöntetű színhatást keltve fut végig a fejen, a fülön, a mellkason, a hason és a farok alatt. A fehér alapszín és a fekete szőrvégződések különleges megjelenést kölcsönöznek a csincsillának. A látványt még fokozza a hatalmas, kerekre nyílt, mélysmaragd vagy tenger-zöld színű szem. Igaz, a kölykök némi meglepetést okozhatnak a kezdő tenyésztőnek, az újszülöttek ugyanis olyanok, mint a cirmos cicák: szép csíkos a bundájuk.

Gyöngyházfehér aljszőrzet és fekete szőrcsúcsok jellemzik ezt a fajtát. Lényegében az 1960-as évektől tartják számon: csincsilla, fekete, kék és fehér perzsák véletlen párzásából keletkeztek az első példányok Angliában. Meglehetősen hosszú idő telt el, míg - az 1960-as években - a füstszínű változat újból nép-szerű lett. 

Jelenleg már sok-sok színváltozatban tenyésztik (teknőc-tarka, fekete, kék, kámea, ezüst stb.), de még nem minden változat nyert "polgárjogot" a kiállításokon. Szeretetre méltó, hűséges, engedelmes, nyugodt, kellemes társ. Nem túlzottan kényes és igényes; tartása viszonylag kevés gonddal jár. Zömök, masszív testű, rövid lábú, széles, gömbölyű fejű, apró fülű, pisze orrú, rövid farkú macska. Nagy, kerek szeme narancs- vagy rézszínű. Szőrzete hosszú, dús, selymes tapintású.

Angol elnevezés: persian
Német elnevezés: Perserkatze
Francia elnevezés: persan

Ragdoll:

A ragdoll, alias rongybaba a nevéhez hűen viselkedik, amikor az ember kézbe veszi. Izmai elernyednek, teljesen elhagyja magát. Ilyenkor a kisebb fájdalmat meg sem érzi. Nyugodt természete miatt házi állatnak kiválóan alkalmas. Hatalmas szeretetigénye van, ragaszkodó típus. Gazdáját akár az egész lakáson keresztül képes kísérgetni.

A ragdollt először Amerikában tenyésztették ki, de ekkor még nem vált elismertté. 1965-ben egy perzsa cica és egy birmankandúr pároztatásával alakult ki a mai példányok elődje. Főként Amerikában közkedvelt és elterjedt fajta. Európában nagyon ritka. Hazánkban is csak két tenyésztő foglalkozik vele.

Középhosszú szőrzetű, leghosszabb a hasán. Az aljszőrzettől eltekintve könnyen ápolható. Négyféle színváltozata létezik: fóka, kék, csokoládé és lila. Méretét tekintve a nagyobb cicák közé sorolható, egy felnőtt kandúr akár 9kg-os is lehet. Nyúlánk testű, izmos fajta. Szemei nagyok, oválisak, kékszínűek. Hátsó lábai kicsit hosszabbak, mint a mellsők. Lábain fehér zoknit "hord". Tappancsai nagyok, kerekdedek és ujjai között szőrpamacsok találhatók. Farka középhosszú.

A ragdoll tökéletesen jól érzi magát a lakásban. Nem kóborol el, még társai unszolására sem. Ha mégis kiengedjük az udvarra, ne hagyjuk magára. Nem igényel napi fésülést, nem filcesedik és a gazdik legnagyobb örömére nem is hullik erősen a szőre. Ennek ellenére, azért nem szabad elhanyagolni. Betegségekre kevésbé érzékeny, ami nem jelenti azt, hogy a védőoltásokat megspórolhatjuk.

Angol elnevezés: ragdoll
Német elnevezés: Ragdoll
Francia elnevezés: ragdoll

Skót lógófülű macska:

A skót lógófülű macska (Scottish fold) vadonatúj, ám mégis régi keletű fajta. Régebbi természettudományos leírások ugyanis emlegetnek bizonyos lógó fülű cicákat, amelyeket Kínában "fedeztek fel" a zoológusok.

Nem tudni pontosan, hogyan kerültek ezek a minden bizonnyal spontán mutáció révén kialakult macskák Skóciába, mindenesetre a napjainkban látható legtöbb ilyen fajta cica egy Susie nevű, fehér színű és lógó fülű nősténytől származik. 

A mutáció csodákra képes

Ez a fáma szerint valamikor az 1960-as évek elején jelent meg az egyik skóciai farmon. S miután a lógó fül: mutáció; és ha lógó fülű egyedeket pároztatnak egymással, az rendszerint torz utódokat eredményez, a skótok ezeket a cicákat olyan álló fülű macskákkal pároztatták, mint például a brit és az amerikai rövid szőrű cicák.

Voltaképpen így alakították ki az új fajtát, amely azután - érthető módon - a "Scottish fold", azaz skót lógófülű nevet kapta. Bizony egyelőre korántsem próféta a saját hazájában; legalább annyi az ellenzője, mint a híve!

Angol elnevezés: Scottish fold
Német elnevezés: Scottish Fold
Francia elnevezés: scottish fold 

Burma:

Keleti eredet
Állítólag valamikor réges-régen Burmában kizárólag a gazdagok - és a kolostorok - tartották és szent állatként tisztelték. Minden egyes cicának külön "szolgája" volt, akit bizony szigorúan megbüntettek, ha nem gondozta kellő szakértelemmel és szeretettel az állatot.

Nos, lehet, hogy mindez csupán legenda, a valóság viszont az, hogy a burma eredete meglehetősen vitatott. Igaz, hogy régi, XV. századból való thaiföldi könyvekben olyan utalásokra, illetve ábrázolásokra bukkantak, amelyek a burma macskára hasonlítanak, mégsem állíthatjuk egyértelműen, hogy a fajta teljes egészében onnan származik. 

Értelmes ragaszkodó
 Az történt ugyanis, hogy 1930-ban egy Wong Mau nevű barna keleti nőstény került az Egyesült Államokba Burmából, amelyet azután - jobb híján! - sziámi kandúrral pároztattak. Így született meg a burma macska - Amerikában! Ideális kedvenc. Hívei szerint értelmesebb, mint sok más fajta.

Rendkívül módon kötődik az emberhez. Humoros, vidám, aktív cica. 
Elfogult tenyésztői szerint, ha valaki olyan macskára vágyik, amelyik a világ végére is elkíséri - akkor feltétlenül burma macskát válasszon.

Teste erős és izmos; jóval súlyosabb, mint amilyennek látszik. Barna, kék, csokoládészínű, lila, vörös, barna-teknőc, krémszínű, kék-teknőc, csokoládé-teknőc és lila-teknőc változatban tenyésztik.

1. Barna burma. Ez volt az első színváltozat, amelyben ezt a fajtát elismerték és tenyésztették. 

A felnőtt állat egyenletes sötét csokoládébarna színű. Szeme mélysárga vagy aranysárga.

2. Vörös burma. A felnőtt macska világos mandarinszínű, pofácskáján halvány cirmos mintázattal, egyéb testtájain határozatlan rajzolatokkal. A szeme aranysárga.

A burma macskát krém változatban is tenyésztik, és Hollandiában már elfogadták a cinnamon (fahéj) és a fawn (őzbarna) változatát is. Érdekesség, hogy Amerikában a csokoládé színt champagne (pezsgő), a lilát pedig platina színként regisztrálják.

Angol elnevezés: Burmese
Német elnevezés: Burmakatze
Francia elnevezés: burmese (malayen)

 Szfinx:

 Nevével ellentétben nem áll mögötte évezredes múlt. Ez a csupasz bőrű, hatalmas fülű, szoborszerűen méltóságteljes macska egy hűvös éghajlatú országból, Kanadából származik. Ott egy spontán mutációként jelent meg a házimacskák között 1966-ban.

Madarat tolláról...

Kétségtelenül szokni kell a látványt, ugyanis szinte teljesen szőrtelen, csupasz bőrét legfeljebb hamvas pihék borítják, esetleg a farkon figyelhető meg némi szőrzet. A hímek heréin is található körülbelül egy centiméternyi hullámos szőrzet. Egyike a nem mindennapi macskáknak, nemcsak ritkasága, hanem kinézete és tapintása miatt is. Bőre bársonyosan puha, sima, kissé zsíros tapintású. Tartása éppen ezért nem egyszerű: érzékeny bőre rendszeres kezelést igényel, és könnyen meg is fázik. Vannak, akik idegenkednek tőle, ám erre semmi ok: mi is ugyanilyen furcsának tűnhetünk egy csimpánz szemében.

A pigmentáció a bőrön jelenik meg. Denevér-szerű fülei, ék alakú feje, karcsú teste, vékony végtagjai teszik különlegessé. Számos színváltozata van.

Nem minden a külcsíny

Temperamentumos, játékos, élénk, intelligens, de kezelhető és nagyon szeretnivaló. Rendkívül emberközpontú. Nagyon jól kijön a többi fajtával, de uralkodó természete miatt mindig ő akar a domináns vezető lenni. Bátran szembeszáll a nála akár kétszerte nagyobb betolakodóval is. A kiállításokon egyaránt kedvence a közönségnek és a bíróknak is. Nagyon sikeres és imád szerepelni.

Angol elnevezés: sphynx
Német elnevezés: Sphynx
Francia elnevezés: chat nu

Brit macska:

A kívánatos típus minden színváltozatnál azonos: középhosszú, erőteljes, izmos test; erős, arányos lábak; kecses, kerekded mancsok. A fej gömbölyű, jól fejlett pofával; a fül apró, az orr rövid. A szőrzet rövid és tömör. A brit rövid szőrű az egyik legintelligensebb, legbájosabb cica, amely voltaképpen a házi-macskák különösen jól sikerült példányaiból formálódott ki nemzedékek hosszú során át. A család barátja, engedelmes, jó viszonyban van a többi háziállattal is, gazdájához erőteljesen kötődik. Kedvelt színváltozatai: Noha ez az elbűvölő fajta igen ritka, néha mégis feltűnik egy-egy kiállításon, és ma már sok tenyésztő fordít jelentős energiát a megfelelő színű példányok kialakítására, gyarapítására. 

Krém.

A standard "gazdag krémszín"-t ír elő, ám manapság a krémszínű macskák többsége túlszínezett: különböző mintákat találunk bundájukon.

Viszonylag új - alig két évtizede elfogadott - fajta. Szőrzete kék és krémszínű, foltok nélkül enyhén egymásba folyó. 

 Birman:

Burmai szent templommacska. Az ősi legenda szerint ez a fajta egy kék szemű istennőtől, Cun Kiang Szetől származik.

Egyszer, valamikor régen ugyanis haramiák támadtak meg egy ősi burmai kolostort, s a nagy kavarodásban a szerzetesek macskája az istennő szobra előtt termett: "bundája bearanyozódott, szeme az istennő szemének kékjét vette fel, mancsai pedig kifehéredtek". Isteni csoda történt! A kolostor összes macskája "szent színekben" kezdett pompázni, s a csodától felbuzdult szerzeteseknek sikerült visszaszorítani a haramiákat... 

Ez persze csak szép legenda. És mi a valóság? Nos, a birman feltehetően a sziámi macskából alakult ki, a perzsa macskákhoz nem sok köze van! Életerős cica; játszik, rohangál egész nap. Annyira élvezi a "közönséget", mint egy vásári komédiás. Intelligens, gyöngéd, de szerfelett bohókás természetű.

Angol elnevezés: birman
Német elnevezés: Heilige Birma
Francia elnevezés: Sacré de Birmanie

Ocicat:

Ezt az érdekes, pöttyös állatot csak nemrégiben tenyésztették ki, mégpedig egy csokoládészínű sziámi kandúr és egy sziámi-abesszin hibrid nőstény pároztatásával.

Az Egyesült Államok határain kívül szinte teljesen ismeretlen. Jelenleg még "kísérleti fajtá"-nak számít, de igen nagy a valószínűsége annak, hogy hamarosan hivatalosan is elismerik.

Egyelőre két változatban tenyésztik: sötét és világos gesztenyeszínben, a mellkason, a lábakon és a farkon cirmos foltokkal. Közepes méretű, karcsú, elegáns megjelenésű macska. Barátságos, játékos, kifejezetten gyerekszerető, nyugodt, csendes természetű: ideális kedvenc. Tenyésztői szerint tartása nem okoz különösebb gondot.

Angol elnevezés: ocicat
Német elnevezés: Ocicat
Francia elnevezés: ocicat

Mint a mosómedve
A Maine Coon egyike a legősibb észak amerikai fajtáknak. Nevét Maine államról és a mosómedvéről kapta (raccoon= mosómedve), melyet barna cirmos mintázata és dús, hosszú farka ihletett. A fajta felépítésében legközelebb a norvég erdei macskához áll, aki hasonló éghajlati körülmények közt élt, mint a Maine Coon.

Viking eredet?
Több legenda is létezik arról, hogy talán a fajta alapítója egy ilyen cica volt, aki a vikingekkel hajózta át az óceánt. Mivel a természetben a zord időjáráshoz szoktak, a bundájuk is ennek megfelelően alakult, vagyis vastag, többrétegű és vízhatlan. Jellegzetességük a füleiken megtalálható hiúz-szerű pamacsok, melyek az elfagyás ellen védtek, csakúgy, mint az ujjaik közt növő szőrök.

Testük méretei is a vadmacskákat idézik: a kandúrok elérhetik a 15 kilót is, Európában a 6-9 kilós példányok a jellemzőek. Mivel eredeti élőhelyükön gyors folyású patakokból ittak, a víztől nem irtóznak, sőt, kifejezetten szeretnek pancsolni.

Jelleme

A Maine Coonok rendkívül kedvelik az emberek társaságát. Naponta igénylik a foglalkozást, közös játékokat. Angolul igen találóan "gentle giant"-nak nevezik őket kedves, ragaszkodó természetük, érzékeny lelkük miatt. Az óriás külső egy igazi, minden csínytevésre kapható játszótársat, és őszinte, hűséges, mély érzelmű barátot takar.

Angol elnevezés: maine coon
Német elnevezés: Maine Coon
Francia elnevezés: maine shaq

 Himalája:

A kis "keverék"
Több évtizeddel ezelőtt egy fanatikus tenyésztő elhatározta, hogy keresztezi a sziámit a perzsa macskával, s olyan cicát alakit ki, amelynél mindkét fajta jellemzői megtalálhatók. Az eredmény: egy hosszú szőrű macskaféle - típusában perzsa, szőrzetmintában sziámi. Nos, valahogy így keletkezett a himalájaként ismertté vált hibrid fajta. 

Egyes törzskönyvező egyesületek ugyan nem hajlandók külön fajtaként elismerni, hanem a perzsa osztály egyik színváltozataként tartják nyilván, de ez a himalája macska rajongóit egyáltalán nem zavarja.

Perzsahasonmás

Való igaz, hasonlít a perzsákhoz: a széles, gömbölyű fej, a nagy kerek szemek, a rövid, fitos orr, a zömök test, a tömzsi lábak, a hosszú, leomló szőrzet - mind olyan sajátosság, amely mindkét fajtánál megtalálható. A himaláját egyébként colour-point színjelei (a testszíntől eltérő végtagszínek) teszik jellegzetessé.

Angol elnevezés: Himalayan
Német elnevezés: Himalayan
Francia elnevezés: himalayen pour le Persan Colourpoint uniquement

Forrás:(csak a fajták):HÁZIÁLLAT.hu